Ésszel járom be a Földet: Amikor megszálltak minket a gyerekek

Igazán sűrű és izgalmas, programokban és tennivalókban bővelkedő egy hetet töltöttünk el kolléganőmmel, mivel 12 gyerkőc számára tartottunk múzeumi tábort.

Immár második alkalommal szerveztem egy hetes tábort, két éve azért, mert egy TÁMOP pályázatban vállaltuk, idén pedig mert volt rá igény. Minden nap 9.00-től 16.00-ig tartottunk foglalkozásokat a különböző helyekről érkezett, kissé eltérő korcsoportú gyerekek számára. Két elsős, nyolc 10-12 éves és két 14 éves igényeit kellett összehangolnom és élvezetes egy hetet kitalálnom.

A tábor programjainak összeállításakor a tudományágat, azaz az orvostörténetet igyekeztem minél több szempontból megközelíteni és megismertetni a résztvevőkkel, így a tematika mind az állandó, mind az időszaki kiállításhoz kapcsolódott, illetve tágabb értelemben a közegészségügy, mentéstörténet, gyógyszerészettörténet, életmódtörténet, egészséges életmód is külön terítékre került.
Szükségesnek tartottam, hogy a tábor ideje alatt mindenképpen legyen tárlatvezetés, a kiállítások játékos feldolgozása, kellettek kézműves feladatok, kellett, hogy legyen ügyességi feladat, valamilyen versengés, jövős-menős elfoglaltság is, nehogy azt érezzék a gyerekek, hogy arról szólt az egy hét, hogy bent ültek egy zárt térben és iskolai jellegű programokon kellett részt venniük.
Voltak olyan feladatok, programok, amelyeket mindenképp végigcsináltunk, mert nagyon hasznosnak és szórakoztatónak tartottam (origamizás, saját készítésű fagyi joghurtból és gyümölcsből – egészséges táplálkozás; offer és amulett/breverl készítése – népi gyógyászat és az alkimisták; gipszfigurák festése és filckitűzők varrása – kardiológia időszaki kiállítás; fejtörők és rejtvények – anatómia és ált. orvostörténet; képrejtvény és alaprajzolvasás – életmódtörténet; pestisálarc készítése – járványtan és betegségek témakörben), de voltak olyan feladatok, amiket általában időhiány miatt nem tudtunk megcsinálni, mint a 16-17. századi színezők, kiállításokhoz kapcsolódó feladatlapok, kivágós-hajtogatós feladatok, stb.
Ezalatt az egy hét alatt nem mindennapi helyekre és helyszínekre juthattak el a gyerekek: bekukucskálhattak a restaurátor műhelybe, a titkos és elzárt múzeumi terekbe, az országos mentésirányító központba és különböző mentőautókba (OMSZ és Kresz Géza Mentőmúzeum), levéltári raktárakba és digitalizáló műhelyekbe (BFL), egy közel 100 éves palota egykori termeibe és szobáiba (Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár), stb. A kellő mozgást pedig biztosítottuk azzal, hogy minden nap elmentünk játszótérre, vagy megmásztuk a Várhegyet.

Szerencsére negatív élmény, rossz extrém eset nem esett meg velünk, csak sok-sok jó élmény. Egy apró momentumot említenék meg a sokból, mert ez olyan kedves volt: mikor megkérdezték tőlük a Magyar Nemzeti Galériában, hogy melyik múzeumban is táboroznak, az egyik 9 éves kisfiú (aki amúgy kissé koncentrációzavaros) azt válaszolta, hogy a Szívdobbanás Múzeumban (ez az időszaki kiállításunk címe)! Ez igazán jól esett! Mert a sok-sok modern és régi dizánj, műtárgy, technika mögött azért meglátta és megjegyezte a lényeget, holott neki az orvostörténelem még nehezen megközelíthető tudomány.
Egy fiúcska pedig azt írta a vendégkönyvbe, hogy „Annyit tanultam itt öt nap alatt, mint egész nyár alatt. Jó volt a tábor!"